Filmes házak elemzése – Távol Afrikától

Az alábbi cikk eredetije a hookedonhouses.net oldalon található. Minden jog a szerzőt illeti, mi csak a magyar fordítást készítettük!

Karen Blixen háza a “Távol Afrikától”-ban

Minden alkalommal, amikor a Távol Afrikától c. filmet nézem, mindig magával ragad a táj, a beállítások, a zene és a szerelmi történet tiszta szépsége. Nehéz elhinni, hogy 1985-ben forgatták, mert ennyi évvel később is időtlennek tűnik. Még mindig úgy szeretem Karen Blixen házát, ahogyan akkor szerettem, mikor először láttam.

A film azzal kezdődik, hogy Karen Blixen már idősen, Dániában meséli el a történetet, így bevezetve azt: „Volt egy farmom Afrikában, a Ngong-hegyek lábánál…”

A nyitó dániai vadász-parti jelenetet valójában Észak-Angliában vették fel. A rendező, Sydney Pollack elmondta, szerencséjük volt az időjárással, mert ott általában nem szokott esni a hó. Ez volt az egyetlen olyan része a filmnek, amit Afrikán kívül forgattak.

A többi jelenetet két helyszínen forgatták, amik kb 30 mérföldre vannak Nairobi-tól. A produkciós jegyzetek szerint:

„A Ngong-i Tejüzem Karenben (helység Kenya-ban, melyet Karen Blixen után neveztek el) buja farmgazdasági területekkel és pazar kilátással a Ngong-hegyekre alkalmas helyszínt nyújtott Blixen otthonának másolatához. A területen már létező farmházat úgy újították fel, hogy az mása legyen az eredeti háznak. A ráfutott borostyánt leszaggatták a falairól, majd építettek hozzá egy konyhát és egy lekövezett verandát.”

A ház, amit a filmhez használtak, korábban Jomo Kenyatta tulajdonában állt, aki Kenya első miniszterelnöke volt.

A filmes csapat kitoldotta az épületet, hogy még jobban hasonlítson Blixenéhez. Az írónő igazi háza még mindig áll, de akkortájt a kormány egészségügyi oktatási helyszínnek használta, így az nem állhatott a filmesek rendelkezésére.

Kutakat is kellett ásniuk, és „lemosniuk” a házat kívül-belül, ami sokáig lakatlan volt és az aszály mindent kiszárított.

A rendező Sydney Pollack így szólt a produkciós tervező Stephen Grimes-nek: “Nézz végig a ház összes omladozó kövén, a kiszáradt füvön és az elhagyatott helyeken és változtasd ezt egy igazán kedves házzá, ami hangulatában legközelebb áll ahhoz, amiben Karen élt, hátul ugyan azzal a Ngong-hegyi kilátással.”

A vadállatokkal történő forgatás nehézségeivel kapcsolatban Pollack ezt mondta: „Nem vagyok biztos benne, hogy tényleg tudsz oroszlánt idomítani, úgyhogy valahányszor csak valamelyikükkel forgattunk, mindig volt a közelben néhány nagydarab srác ipari méretű tűzoltókészülékekkel, a biztonság kedvéért.”

A ház körül különböző növekedési stádiumban lévő kávét is ültettek, így a termés beérését folyamatosan tudták filmezni.

Produkciós jegyzetek alapján: „A Kikuju falu kör alapú házakból áll, melyek falát sárból tapasztják, tetejét náddal fedik. Ezt a köztes területeken többségében nőkből álló csoportok készítik.
A megművel területeket szuahéliül Shambáknak nevezik, s helyi emberek lakják, és ezek adtak bepillantást a mindennapi életükbe a forgatás közben.

A kezdetektől fogva csak Redford-ra gondoltak, mint szinész, aki eljátsza Finch Hatton szerepét. A probléma az volt, hogy Finch Hatton egy ízig-vérig angol férfi.
Redford eleinte angol akcentussal beszélt, de ezeket a jeleneteket később újraszinkronizálták, mert Pollack úgy döntött, a szerepet amerikaiként jobban el tudná játszani. Úgy érezte, Redford olyannyira amerikai ikon, hogy a közönség nehezen hinné el a brit karaktert.

Egy pillanatkép az üres nappaliról, amikor Karen beköltözik az új házba:

És néhány jelenettel később a szoba immár bútorozottan és berendezve:

Az ablakok nagyobbnak tűnnek a sötétítőszövetekkel. Az ajtók egyik oldaláról is függöny lóg le.

Pollack megemlíti a DVD rendezői kommentár részében, hogy kényelmes volt a házat úgy kialakítani, hogy külső és belső jelenetekre is használható legyen, így ha pl. a külső adottságok nem voltak megfelelőek (túl sötét volt, vagy esős az idő), akkor nem okozott problémát, hogy a jelenetet a házon belül forgassák le.

Karen és Bror a jövőjükről beszélgetnek a nappaliban.

A nappali meleg fényei este:

Amíg Bror egy újabb vadász túrán van, Karen új barátait szórakoztatja, Berkeley Cole-t és Denys Finch Hatton-t.

Karen napközben az étkezőn megy keresztül, amikor az étkezőasztal fedetlen.

Különböző leírások találhatók az igazi Berkeley Cole-ról (a filmben Michael Kitchen alakította). Néhány szerint a saját neméhez vonzódott. Máshol azt bizonygatják, szerelmes volt Karen-be, de nem tudott versenyezni Denys-szel. A Karenblixen.com weboldal szerint szív elégtelenségben hunyt el.

A forgatókönyvet Kurt Luedtke írta, Judith Thurman Isak Dinesen: The Life of a Storyteller c. könyve alapján. Éveket és sok átszerkesztést igényelt, mire 1982-ben kész lett a végleges forgatókönyv, három évvel a film leforgatása előtt.

Judith Thurman végig ott volt a forgatáson, hogy segítsen a részletekkel. Pollack így jellemezte őt: „a sétáló enciklopédia”.

Egy rövid pillantást nyerünk a konyhára:

Karennek legalább két olyan asztala volt a házban, amit látjuk is, ahogy használ. Az egyik abban a szobában áll, ami amolyan iroda a számára:

És ki tudná elfelejteni azt az álomszerű hálószobát a moszkitó hálóval?

A Muthaiga Club, az épület, ahol Karen és Bror házasságot kötöttek 1914-ben még mindig áll, Nairobi gazdag külvárosához tartozik. Az európai hagyományok bástyájaként hozták létre a gyarmati Afrika közepén. Az az épület, amit a forgatáshoz használtak, nem az eredeti. A házzal szemben lévő területen építették fel.

A klub nem szolgált ki nőket. Az egyik kedvenc jelenetem az, amikor a férfiak beinvitálják Karen-t, hogy igyanak az egészségére, mielőtt elhagyja Afrikát.

Lenyűgöző, ahogy ezek a jelenetek kívülről lettek megvilágítva. Semmilyen belső fényforrást nem használtak. Egy „nagyon, nagyon gyors filmet” kellett használniuk, mondta Pollack, hogy megragadják azt az afrikai fényt, ami kellemes és nem túl durva.

Suzanna Hamilton játszotta Felicity-t, a filmes verzióját Beryl Markham-nak, aki szintén iróként került ki abból a gyarmati lakosokból álló csoportból, ahová Blixen is tartozott. Ő is könyvbe foglalta az Afrikában eltöltött idejét, melynek címe West with the Night (1942).

A valóságban mikor Karen Blixen románca Denys Finch Hatton-nel véget ért, Markham bonyolódott kapcsolatba a férfival. Denys meghívta őt, hogy tartson vele repülős utazásán, mely végül a férfi halálát okozta, de Markham elutasította, mert rossz előérzete volt az afrikai szolgájával kapcsolatban.

Sara Wheeler, a Finch Hatton-ről szóló életrajzi könyvében írta, Markham állapotosnak hitte magáta férfitól, mikor annak balesete bekövetkezett.

Markham volt az első nő, aki egyedül átrepülte az Atlanti-óceánt keletről nyugatra.

Ernest Hemingway így írt Markham-ről egyik nyilvánosságra hozott levelében:

„Olvastad Beryl Markham könyvét, a West With The Night-ot? Nagyon jól írt, bámulatosan jól, hogy egészen megszégyenített engem, mint írót.”

Bár „kellemetlen” és egyéb más kevésbé hízelgő jelzővel is illette őt, tehetségét mindig is elismerte.

A modell (és egyben David Bowie felesége) Iman játszotta Berkeley Cole szomáliai szeretőjét. Épp Kenyában volt egy modell-megbízáson, amikor Pollack megkérdezte, nem akarná-e eljátszani ezt a kis szerepet. Karakterének megjelenése a történetben csupán fikción alapul.

Báró Bror Blixenról más írók is írtak, pl Hemingway és Markham. Nagy vadászként és szoknyabolondként élt a köztudatban. Elbűvölő volt és népszerű.

A kávéfarm, amit Bror vásárolt (a tej-farm helyett, amit Karen mondott neki) soha nem termelt profitot. Ahogyan mindenki figyelmeztette őket az elején, lehetetlen volt megfelelő mennyiségű kávét termeszteni azon a vidéken. A farm Blixen minden vagyonát elvitte.

Ebben a jelenetben összepakolja ingóságait mielőtt hazautazna Dániába:

A filmben Bror viszi Karen-nek Denys halálhírét, a valóságban azonban akkor tudta meg, mikor bement a városba és senki sem szólt hozzá. Mindenki furán viselkedett, végül valakit félrehívott és megkérdezte, mi is folyik itt.

A bútorai ház előtti pázsiton, felcímkézve a kerti kiárusításhoz:

Karen karrierje mint író nem kezdődött el azelőtt, hogy visszaköltözött volna Dániába az Afrikában eltöltött 17 év után. Élményeit Isak Dinesen álnéven kezdte el írni.

Barátai megírták Karen-nek Afrikából, hogy gyakran látni oroszlánokat Denys sírjánál.

A film végén az alábbiakat olvashatjuk:

„Karen az első történeteit 1934-ben írta meg, Isak Dinesen néven. Soha nem tért vissza Afrikába.”

A Távol Afrikától hét Oscar-díjat nyert, többek közt a Legjobb Film, Legjobb Rendező, Legjobb Látványtervezés/Díszlet, Legjobb Operatőr kategóriákban. Legjobb színésznő kategóriában viszont nem Meryl Streep kapta a díjat abban az évben, hanem Geraldine Page.

A cikk eredetije itt elolvasható.