A tegnap beígért Vanity Fair cikk-előzetes magyar változata.
(Tudom, nem tökéletes, de ilyenkor este ennyire futja… Ígérem, egyszer csak megtanulok rendesen angolul, addig is, ha valakit nagyon zavarna, lehet jelentkezni fordítónak az oldalra… Elérhetőség a ‘www’-menüben )

Hollywood nem az idősebb nők helye, – vagy mégis? A Vanity Fair soron következő, 2010 januári számának címlapján Leslie Bennetts az után a rejtély után nyomoz, hogyan válhatott 60 évesen Meryl Streep a filmipar új “jegyeladás-királynőjévé”.

A bizonyíték vitathatatlan:

• Streep  2008-as  film-musicalje a Mamma Mia!, Bennetts szavaival: ” világviszonylatban 601 millió dollárt hozott az elmarasztaló kritikák ellenére (amik magára a filmre vonatkoztak, nem pedig egekbe magasztalt hősnőjére).”

• Az ördög Pradát visel, melyben Streep egy igényes divatlap főszerkesztőjét játszotta, elérte a 324 millió dolláros bevételt.

• És Nora ephron Julie&Juliája ami az év első felében került a mozikba eddig 121 milliót hozott.

A producerek hasonló eredményeket várnak az It’s Complicated-től is, a karácsonykor bemutatásra kerülő új filmtől, aminek története  a Streep-Baldwin-Martin szerelmi háromszögön alapul. Mindezek a váratlan sikerek számos hosszú idő óta fennálló mítoszt döntöttek meg:

A negyven feletti nők számára nincs élet Hollywoodban. Ellenkezőleg! “Hihetetlen – 60 éves vagyok és én játszom a romantikus szerepet a romantikus vígjátékokban!” mondta Streep Bennetts-nek. “Bette Davis  forog a sírjában.” És noha Streep sikere egyáltalán nem garantálja hogy a többi színésznő is jobban fog boldogulni később annál, ahogy az megszokott,  mégis ez egy lépés a jó irányba. “Megtörte a jeget. Immár egy idősebb nő is lehet nagy sztár – ez soha, soha nem történt meg ezelőtt” – mondta Mike Nichols rendező.

Meryl Streep tehetsége kimerül a drámai szerepekben
Ki mondta? Igaz, a neve már könnyeket  facsar a tekintélyes drámákban, és több Oscar és Golden Globe jelölést halmozott fel eddig, mint bármelyik másik színész, nő vagy férfi, de mindig is volt egy könnyedebb oldala.  És mint kiderült, ugyan az az aprólékos, odafigyelő megközelítés, ami nagyszerű dráma színésznővé teszi őt, a vígjátékoknál is  jól működik. Ephron, aki Streep rendezője volt a Julie&Julia-ban meséli: ” Imádtam volna hitelessé tenni azt a fantasztikus alakítást, de az igazság az, hogy Meryl mindent elolvasott Julia Child-ról, újra és újra lejátszotta a videófelvételeket a főzőműsoráról a beállítások között… és ő javasolta hogy Stanley Tucci játssza el a férjét.”

Nincs pénz abban, hogy nőknek csináljanak filmeket, különösen nem az idősebbeknek.

A Mamma mia!-t és a már fent említett fél milliárd dollár bevételét illetően Streep így nyilatkozik: “Ez nagyon örömteli, mert  ezt a közönség hozta össze, ez az ő véleményük tükröződése, amivel a legtöbben nem is foglalkoznak.”

De ez nem csak pénzről szól. A legvégén Streep ezt mondja  Bennets-nek: Hihetetlenül hálás vagyok azért, hogy élek. Olyan sok barátom van, aki beteg vagy már elment, és én itt vagyok. Viccelsz? Semmi panasz!”

A cikk Bridgitte Lacombe, 30 év értékes portéi című fotósorozatával van illusztrálva, aki úgy jellemzi Streep-et, mint valakit, akiből hiányzik a hiúság érzete. “A szépség minden”- mondja. Szeretnél ismerni valakit, aki vicces,  megkapó, ugyanakkor intelligens is. Valaki aki magával ragad.  Meryl érdekes:nagyon vicces, és nagyon okos.

Lacombe azt is állítja, hogy nem hiszi, létezett valaha is olyan pillanat, amikor Streep “élvezte a a fotózás folyamatát. A legtöbb színésznő, vagy nő, fog találni egy pillanatot, mikor a középpontban vannak, minden fény rájuk fókuszál és a legjobbat hozzuk ki belőlük. Nem hiszem, hogy Meryl valaha is átélte ezt a pillanatot. Nem érdekli, hogy szebben nézzen ki, vagy hogy több időt vegyen igénybe, és ezzel is jobb eredményt érjünk el. Megértem, hogy nem akar a kamera előtt lenni. Valakinek aki amúgy is túl sokat tölt előtte, ez nagyon unalmas és szinte büntetés. Szerintem ilyenkor ezt ő úgy kezeli, hogy Meryl Streep-nek kell lennie, és  ezt a részt nem igazán érdekes számára eljátszani. Nagyon türelmes és élvezi azt, mikor egy karaktert játszik, de akkor nem, amikor saját magát.”

Streep magyarázata Bennett-nek erre egyszerűbb: “Utálom, ha fotóznak.”

Ha többet szeretnél olvasni Meryl Streep-ről, és még többet megtudni azokról a módokról amikkel megdöntötte az eddig biztosnak hitt  Hollywood-i tényeket, vedd meg a Vanity Fair januári számát, ami New York-ban és Los Angeles-ben december 2-án, USA-szerte pedig december 8-án jelenik meg.